2012. HATODIK TELJESÍTMÉNYTÚRA

Löszi2012   Hatodik Löszölő (35) és Tökölő (16) valamint harmadik Megalöszölő (50) túrák 2012-ben   Változások az előző évhez képest: A tereprendezés és a szalagozás közben világossá vált, hogy a kis kört nincs értelme továbbra is fölvinni a halastó fölötti Szép-hegyre. A letarolt flóra három évig engedte, hogy az alant elterülő panorámában gyönyörködjünk. A felnövekvő facsemeték már takarják a kilátást, így kénytelenek voltunk az útvonalat a tó partjára visszaterelni és az ellenőrző állomásnak másik helyet keresni. Ez pedig nem lett más, mint a Tömlöc-hegy, ahol az előző rendszerben használt, mára elhagyott katonasági bunkerek találhatók. Ezzel közelmúltunk egy részét is be tudtuk mutatni. Bújó-lik ellenőrző pont pedig átkerült egy pincéhez, ahol kulturáltabb körülményeket tudtunk biztosítani. Igazolófüzetünkben egy kuriózumnak számító képregényt indítottunk útjára, mely előre láthatólag még három alkalommal fogja színesíteni itinerünket.   Ezek az átkozott szalagok! Vasárnap van, a túra utáni nap. Egyedül járom az erdőt, szedegetem le a szalagokat, amiket pénteken raktam fel. Most először alakult ez így. Eddig a söprűnk feladata volt, de tegnap a mezőnnyel együtt indult. Szerette volna érezni a túra hangulatát, mivel ez mögöttük haladva nem igazán lehetséges. Kritikusan szemlélem a munkámat, és hát nem vagyok elégedett a látottakkal. De ne szaladjunk annyira előre, nézzük mi történt a tegnapi napon. Elmúlt tíz óra. Zártuk a rajtot és vártuk az első érkezőket. Átmeneti nyugalom honolt az iskolaudvaron. Meg kell mondjam, félig csalódott voltam. A két hosszú távra a vártnál jóval kevesebben neveztek, szerencsére a rövid táv javította a statisztikánkat. Pedig nem volt túl meleg, 30 fok fölé nem nagyon kúszott a hőmérséklet. A tavalyi kánikulához, és az elmúlt hetek időjárásához képest kellemes volt az idő. A Dunántúlon nem volt konkurenciánk, a Velencei-hegységben rendezett éjszakai túra is inkább a mi malmunkra hajtotta a vizet. Hol voltak az ismerős arcok, többszörös teljesítők? Őszintén szólva látogatói rekorddöntésben reménykedtünk. Míg ezen töprengtünk, érkeztek az első Tökölők. Egy fiatal srácot szólítottam meg, akit még nem láttam itt eddig. Milyen volt a túra? Az útvonal tetszett, de a jelzések és a szalagozás csapnivaló. Így a gyomorba vágó válasz. Sejtettem mire gondolt, ezért megkérdeztem a következő bejövőt, aki ismerősöm és már harmadikként teljesített. Ő is panaszkodott a betyárbarlang utáni szakasz szalagozására. El nem tévedt egyikük sem, de vagy negyed órával visszavett az idejükből a szalagok keresgetése. Hej, hol vannak már az első rendezések szalagerdői, amiket annyira dicsértek annak idején! Úgy látszik, kezdek ellustulni. Hát igen, most már minden évben van valami hiba, amit elkövetek. Míg nagy hangsúlyt fektettem a tavalyiak kiküszöbölésére, addig idén újabbat vétettem. A szalagozást előtte való nap szoktuk megejteni. Terepjáróval vittek a különböző helyszínekre és az adott szakaszra elegendő szalaggal indultam el, mivel idén egyedül vállaltam be ezt a feladatot. Szeretek a saját tempómban haladni. A tavaly hiányolt táblák felhelyezése után nem néztem be a zsákomba, hogy elegendő mennyiségű szalag van-e még a szatyorban, és hát pont egy gurigával kevesebb volt, mint amennyit erre a szakaszra szántam. Ez a rész pedig nagyon technikás, mivel az erdőben halad, halvány vadcsapásokon, fától-fáig kell jelölnöm. 12-es szoba előtt világossá vált, hogy nem lesz elég a továbbiakban. Kénytelen voltam a hosszabb szalagokat kettészakítani és ritkábban elhelyezni. Megint egy apró figyelmetlenség, ami kihatott az egész túrára. Szerencsére a sok láb hamar kitaposta az ösvényeket, és ilyen panasz már nem érkezett több. Sőt innen már a megszokott dicséreteket kaptuk. Gondolom, az Interneten olvasható kedvező kritikákat fejcsóválva olvasták néhányan. Bár a malőrt leszámítva szerintem összességében jó kis rendezvény ez. Rendkívüli esemény a későbbiekben nem történt, erről ennyit. Göndöcz István bátyánk is bekocogott, szokás szerint megdöntve a legidősebb teljesítő rekordját; és megdőlt a legfiatalabb teljesítőé is, bár nem tudom, hogy a 16 kilométerből mennyit tett meg saját lábán, illetve apuka hátán a 3 éves lurkó. Szóval itt caplatok másnap, a szemerkélő esőben. A csöndben őzek és szarvasok rebbennek szét. Igyekszem nem figyelembe venni az ösvényt és csak a következő szalagot nézem. Virágmányi kunyhótól 12-es szobáig vezető úton négy szalagot nem látok közvetlenül, ebből egy a földön van. Itt még kellő hosszúságúak, messziről látszanak. A Jaba-völgyben és a vízmosás melletti szakaszon már tényleg ritkább. A legnagyobb probléma inkább a szalagok hossza, ami már nem lóg le annyira a levelek közül, és a színe sem túl szerencsés. A lombokon áttűző, vibráló fényben nehezen észrevehető a fehér szín. Megállapítom, hogy normál esetben 8-10 szalaggal többet szoktam rakni ezen a kb. 4.5 kilométeren. Már most eldöntöm, hogy az öt éve használt szalaggarnitúrámat le fogom cserélni, vagy valami más jelölési módot fogok kitalálni, és a tervezett útirány-jelző táblákat is le fogjuk gyártani, mert most jó hasznát vettük volna a nyílt terepeken.   Az idei év statisztikái: Nevezők: Tökölő: nevező: 235, teljesítő: 235 Löszölő: nevező: 57, teljesítő: 55 Megalöszölő: nevező:24, teljesítő: 20             összes nevező: 316, teljesítő: 310 60 településről érkeztek túrázók. Legtávolabbi: Hort (Heves megye) Legfiatalabb teljesítők: Tökölő: Gyenes Dóra (3) Siófok Löszölő: ifj. Lengyel Ferenc (13) Ságvár Megalöszölő: Benyes Roland (18) Ságvár Legidősebb teljesítők: Tökölő: Göndöcz István (84) Fonyód Szemkeő Ferenc (71) Székesfehérvár Hámori István (65) Nógrádsáp  A kezdeti 120-ról 13-ra apadt azok száma, akik az összes rendezvényünkön itt voltak. Ebből ketten Székesfehérváriak, ketten Kaposváriak és 9-en Ságváriak. A szalagozás hiányosságait jól ellensúlyozta a megszokott színvonalú munka és ellátás. Néhányan javasolták, hogy indítsunk egy rövidebb távot is (5 és 10 kilométer közöttit), de ez jelenlegi formában igen nehezen valósítható meg. Már a három táv hozzávalóit (kitűzők, oklevelek és igazolófüzetek) is bonyolult kiszámolni és elkészíteni, egy negyedik végleg összekuszálná a dolgokat. Egyenlőre hosszabb távok szervezésében gondolkodunk, hiszen teljesítménytúrának hirdetjük magunkat és szeretnénk Ságvár környékét teljes egészében megmutatni. Statisztikáink szerint a Tökölőt (ami ugye 16 kilométer) már több öt éves is végigjárta, legidősebb teljesítőnk pedig 84 éves volt. Öt évnél fiatalabbak, tapasztalataink szerint, már egy 8 kilométerest sem tudnának önmaguk erejéből végigjárni. Ilyen rövid útvonalat nem tudnánk a szőlőhegyi régiónál messzebb kivezetni, ahol ismét újabb szakaszokat kellene szalagoznunk, ami természetesen plusz munkával jár, és mindig sok kockázatot rejt magában. A jövőre tekintve: Mindhárom útvonal ellenkező irányba halad. A két hosszú táv nyugatra tolódik, miáltal megszűnik a bevezető kör, viszont át kell haladni Lullán és Jabapusztán.